Kedvenc Kritikus

Nem várunk tovább, hiszen így is jócskán túl vagyunk az eredményhirdetésen. A Főbűnök, a résztvevők szavazatai és az alapján, hogy az összes történetet végigpontozta, a díjat nem más kapja, mint:


Köszönjük az aktív és lelkiismeretes munkád, RoseM!



Kykyke és Clarey kritikái

Kedves Írók! :)
A pontszámokat tekintsétek egy „Mennyit adtunk volna élesben?” játéknak, a Szervezők kedvencét viszont kettőnk értékelése alapján választottuk. A kritikákat egymástól függetlenül írtuk, így egyes esetekben eltérhet a véleményünk is. :)
(Apró megjegyzés: Avaritia véleményei a napokban felkerülnek, nincsenek elfelejtve, kisebb technikai malőr közbeszólt, azonban a pontjai megérkeztek már.)


Egy őrült lélek máglyákat keres

Kykyke:
Téma/kulcs: Nos, a téma határozottan jelen volt a történetben, ehhez kétség sem fér. A születésnap-kulcs is rendben volt, ami pedig a dalkulcsodat illeti, nos… Le a kalappal, azt odatetted, de rendesen. :)
Pontszám: 10(+1) pont

Karakterhűség: Azon kívül, hogy magát az egészet nehezen hiszem el, a karaktere(i)d jól kidolgozott volt. Charlie a maga módján mindig különc volt, igazából sosem ismertük meg, így könnyű volt vele dolgozni, viszont mivel mindenkinek van róla egy kialakult képe, azért nem is annyira egyszerű. Jól megoldottad. A többieket annyira nem lehetett megismerni, esetleg Teddyt, aki szintúgy szimpatikus lett, de… A többiről majd lejjebb.
Pontszám: 9 pont

Cselekmény: Nos, engem nem vettél meg. Nem mondhatni, hogy előítéletes lennék, esetleg prűd, de számomra van egy határ, amin ez az írás túlment. Az hagyján, hogy férfi a férfival – ami nagy divat mostanában az írók körében, hiszen úton útfélen slashekkel találkozunk –, de hogy testvér a testvérrel…? Miért? Miért gondoltad úgy, hogy Charlie szerelmes lehetett Fredbe és ez fordítva is így volt? Ha már feltétlenül fontos az incest, akkor miért nem George&Fred, akik minden pillanatukat egymással töltötték, imádták egymást, teljesen egy hullámhosszon voltak… Miért pont Charlie? És miért kellett testvéreknek összejönniük? :’D Nincs elég karakter rajtuk kívül? Női karakterről már nem is álmodom…
Nem tudom, nekem ez sok és hihetetlen. Úgy voltam vele – hiszen már tudtam a tervedről, hogy ilyen történet fog születni –, hogy esélyt adok, mert el lehet velem hitetni… Nem sikerült. Oké, a szerelemre nincs magyarázat, az megtörténik és kész, pássz, de szerintem nagyon ritka esetekben úgy, hogy pont testvér szeressen bele a testvérére, ők pedig szerintem a legesélytelenebb kategóriába sorolhatók, hiszen jóformán semmi közös nincsen bennük. Nekem ez már a gusztustalan kategória, sajnálom. Illetve nem sajnálom, mert ez nem hiba sem a részemről, és részedről sem az, hogy te kedveled ezt a témát, de nem tudtam eltekinteni ettől, így számomra a cselekmény sem lett élvezhető – kivéve a végét. Na, az tetszett, noha rohadt bizarr és durva tett, de szeretem az ilyesmit, így ez telibe talált nálam. Ennél a résznél éreztem azt igazán, hogy Charlie egy őrült, és ez is bejött. :)
Pontszám: 7 pont

Stílus/helyesírás: Hű, hát nekem néha sok volt a stílusod, ami megjegyzem, nagyon jó, egyedi és különleges, de számomra ez már néha túl különleges. :) Ettől eltekintve viszont elégedett voltam, mert nem sok hibád maradt, talán egyszer zökkentem ki olvasás közben, tehát olvasatta magát a novella. :)
Pontszám: 9 pont

Összességében: Nehéz helyzetben vagyok, ugyanis ha nem Fred lett volna Charlie szívszerelme, nagyon bejött volna a történet, de mivel ő volt, így nem tudom… Tetszett is meg nem is… Tanácstalan vagyok… Vagy mégsem? Mi van? :) Viccet félretéve; az ilyen témát kedvelőknek bizonyosan lenyűgöző lett volna/lesz, viszont én (úgy tűnik) maradi vagyok ebből a szempontból, így számomra nem volt annyira élvezetes. Ettől függetlenül gratulálok neked, mert rengeteg időd és munkád van benne, ez tisztán látszódik. Sok sikert kívánok a továbbiakban!
Pontszám: 8 pont

Clarey:
1. A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/10 pont
– Nos a kulcsokkal kapcsolatban be kell vallanom Neked őszintén, hogy amint megláttam a jelentkezéskor a neved, tudtam, hogy ezt a számot osztom majd ki, ami automatikusan vonta magával az idézetet, ettől fegyverrel sem tudtak volna eltéríteni. Bíztam Benned, hogy jól fogod felhasználni őket, de ezt el sem tudtam volna képzelni. Van az a variáció, amikor akkor kapcsolom ki a zenét olvasás közben, amikor zavar, mert nem illik a történethez. Nálad azért kellett kikapcsolnom, mert ha ment, nem tudtam olvasni a zokogástól. Ha van ilyen, akkor a tökéletesnél jobban passzolt hozzá a novella – új értelmet adtál a számnak, pedig a film sem egy tündérmese.
Az idézetről szintén nem tudok más mondani, az írásod erre épült, és tényleg olyan volt, mintha utólag lett volna hozzá megkeresve az igazán kifejező mottó.
Az Autumn születésnap pedig értelemszerűen vonta magával George egyik születésnapját, és Te még ezen felül is tudtál hozzá pluszt adni.
Tanítani kéne a kulcsfelhasználásod a kihívások elején...
A kihívás és a csapat témáját pedig szintén hibátlanul használtad fel, semmi okom nem lehet panaszra – újrafogalmaztad a családi összetartás lényegét. :D

2. Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/10 pont
– Más oldalról közelíted meg, mégis önmaguk maradnak, és olyan (pozitív/negatív) jellemfejlődéseket tudsz varázsolni sorokon belül, hogy az hihetetlen. A szereplőid élnek, nem pedig felszínesen odavetett klisékarakterek, el tudom képzelni egy-egy mondatuk alapján a szobájukat, viselkedésüket, stílusukat.
Charlie elég szabadon alakítható, és Te elég mostoha sorsot szántál neki, de hitelesen építetted fel, megvoltak a motivációk és reakciók, amiket indokolt a köré írt események sora.
Azt hittem, karakterileg nem tudsz már lenyűgözni a „múltkori” akciód miatt, amikor egy egész novellát fordítottál ki önmagából 2 sor alatt, de emelem kalapom, helyett a hajpántom... megint sikerült levenned a lábamról.

3. Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/10 pont
– Annyira nagyon akciódús cselekmény nem volt, mégis mindennek és mindenkinek megadtad a kellő motivációt, elmélyítetted a reakciók hátterét, nem mondvacsinált indokokkal tevékenykedtek a szereplőid. Érthetően, értelmesen építetted fel, nem éreztem erőltetettnek vagy nyögvenyelősnek. Mertél veszélyes témához nyúlni, amiben sok volt a rizikó, de a jó ízlés határain belül maradva, igényesen tálaltad a történéseket. És tudsz meglepetést okozni, ez a legszebb az egészben. Amikor azt hinné az ember lánya, hogy már mindent látott, Te bummm – ráteszel egy lapáttal (és itt most a lapátot értheted szó szerint... :P)

4. Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/10 pont
– Apró elírások maradtak benne, de ez egyáltalán nem tud megzavarni, hiszen olyan a stílusod, ami utánozhatatlan. Rendkívül szuggesztívan írsz, emiatt az én „hiperszenzitív” (by: „Gula”) lelkemet darabokra tudod tépni egy-egy bekezdéseddel. Nem cifrázod túl a mondatokat, mégis annyira másak és szépek, hogy vitrinbe zárnám őket, és mutogatnám. Írj nekünk sokat, akármiről, hogy jóllakjon Veled a lelkünk!!

5. Összességében mennyire tetszett a történet? 10/10000 pont
– Nem, egyáltalán nem tetszett, rossz volt, klisé volt, látszik, hogy nem foglalkoztál vele, és még tehetségtelen is vagy. O.o Na, ez még viccnek is rossz lenne... Imádtam, zseni vagy. Egy kép ugrott be olvasás közben, ugyanis átéltem a szituációt a novellád közben: http://i.imgur.com/Toc9t.jpg
Nagyon vékony jégen táncolsz a feszegetett témákkal, hiszen incest, pedofília, nekrofília, gyilkosság könnyen válhat hatásvadásszá arra alkalmatlan kezekben, Nálad viszont szó sincs erről. Azt hiszem, a szempontoknál eléggé kifejtettem, hogy mi miért nyűgözött le. Tipikusan az a kategória vagy, akire már irigy sem tudok lenni, hogy ennyire veszettül jó abban, amit csinál, mert teljesen levesz a munkájával a lábamról.
De most tényleg, mit mondjak még?! :D Semmi értelme a kritikámnak, mert csak azt fogalmaztam meg benne különböző módokon, hogy tetszett – a végére meg is unhattad. Jössz nekem egy doboz zsepivel!
Szóval kötelező körök: gratulálok hozzá, köszönöm, hogy olvashattam, helye van a kedvenceim között, bla-bla-bla... ♥♥

Elveszett valóság

Kykyke:
Téma/kulcs: Tökéletes mű. Tökéletes. Teljesen a csapatba illik. Totálisan magáévá tett. Autumn, pont úgy, ahogyan annak lennie kell. Az elkeseredettség, a kilátástalanság, ugyanakkor az elvétett remény, az új, boldog életek lehetősége egy végtelenül szívszorító történetbe burkolva. Maga a tökély.
A téma telitalálat. A kulcs, mint esküvő… Igen, nos, nem éreztem akkora súlyát, aztán végiggondolva, végül is aznap tudta meg „elvileg” Ginny, hogy az álmai szertefoszlottak… Mégis úgy érzem, lehetett volna még valami esküvővel kapcsolatos dolog. Esetleg, ha ez sem tévképzet lett volna… Nem tudom.
A dal fú… Teljesen a történethez illet, nagyon jól köré építetted a műt… A végén, ahogy elcsendesedik, és a novella vége…Hű.
Pontszám: 10 pont. (Annak ellenére is, hogy volt egy kis hiányérzetem.)

Karakterhűség: Zseniális karakterek. Harry olyan, mint JKR Harryje. Charlie-t ugyan nem ismerjük meg, de mindenkinek van róla egy elképzelése, és én elhittem, hogy ő Charlie Weasley. Sőt mi több, nagyon tetszett, hogy a történetben ő volt a fénysugár, a melegséget hozó apró reménycsóva… Tetszett. Ahogyan a szülők is, és ahogyan a többiek is.
Pontszám: 10 pont.

Cselekmény: Nagyszerű, kerek történetet írtál, jól kidolgoztad, odafigyeltél a részletekre, zseniálisan vezetted a cselekményt. Elvesztem, teljesen belemélyedtem az olvasásba, ebbe a szörnyű helyzetbe.
Egy apróság, amit nem tudok hova tenni: nekem furcsa, hogy a szülők inkább Charlie-ra haragszanak, a saját vérükre, mintsem Harryre, aki bármennyire is áll hozzájuk közel, mégsem annyira, mint a saját gyerekük. (Ez olyan, mint az örökbe fogadott gyerekek este…) Ezt nem tudtam hova tenni, főleg nem, hiszen mindenhez két ember kell, tehát a szerelmük kialakulásában Harry is ugyanúgy részt vett… Mindegy. Ez apróság. :)
Egyszerűen elképesztett ez az elmebeteg Ginny-ötlet, és ahogyan kivitelezted, példaértékű. A vége pedig… Akkora csattanó, amekkorára nem is számítottam. Váó. Teljesen a hatása alá kerültem, nem egyszer fogom még újraolvasni, ez biztos.
Pontszám: 10 pont.

Stílus/helyesírás: Semmiféle hibát nem találtam, annyira belemerültem. Az elején még volt ez a ly-j probléma, emiatt szóltunk is, és miután ez is javítva lett, tökéletesnek ítéltem. A stílusod is ragyogó, itt is látszik a profizmus, az, hogy nem most kezdted az írást. Az is nagyon tetszett, hogy belefolytál az elmebetegekkel kapcsolatos dolgokba, hogy az orvos egyben pszichológus szinten kommunikált. Minden a helyén volt.
Pontszám: 10 pont.

Összességében: Ezek után persze nem is kérdéses, de itt is maximális pontot kapsz. Eddig a Te két történeted nyűgözött le. Nem is tudnék dönteni a kettő közül, annyira tetszik mindegyik. Talán ez utóbbi a durva sztorival még inkább lenyűgözött… Hisz nem olvashatunk ennyire mély és intenzív novellákat minden bokorban. Örülök, hogy részt vettél a kihíváson, és hogy olvashattam ezeket a remekműveket. Fogadd hatalmas gratulációmat és tiszteletemet, amiért így odatetted magad… Duplán!
Pontszám: 10 pont.


Clarey:
1. A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/10 pont
– A kritérium mindhárom elemének tökéletesen megfeleltél.
A kihívás témája teljesen jól megjelent, hiszen a Weasleyk voltak a főszereplőid, nem vonultattál fel másokat – illetve Harryt, aki mint tudjuk, egy tiszteletbeli Weasley. :)
Az Autumn jellemzőket tökéletesen hoztad, nagyon működött a kezedben a lélektani ábrázolás, sötét volt és borongós, durva hatást értél el vele.
Az esküvő átszőtte, nagyszerűen felhasználtad... Na, és elérkeztem a zenéhez.
Tyű, a zene. Először a zene nélkül olvastam el, mert nem volt lehetőségem közben hallgatni, de aztán visszatértem hozzá újra, és hűha, alig találok szavakat, zseniálisan passzolt, mind a Mátrix kettőssége, mind a szám „darabossága” Ginny szétesett elméjéhez. Gratulálok!
(Itt bevallom még egy titkom Neked, amikor osztottam a kulcsokat, akkor az esküvőhöz ezt a számot szántam, sőt még az (el nem kért) idézet is ehhez passzolt, hogy Fleur és Bill szétdúlt, akciódús esküvőjét lehessen vele megírni, de örülök, hogy nem ezt tetted, mert ez az ötlet milliószor jobban tetszett!)

2. Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/10 pont
– Szerintem teljesen, de Tőled kaptak még egy pluszt is, amivel árnyaltál, mélyítettél rajtuk, mégsem fordítottak ki őket önmagukból. De haladok sorban.
Charlie – ő ugye egy igen szabadon alakítható valaki, és nagyon örülök, hogy Harry mellé tetted, mert egyre jobban szeretem ezt a shipet, nagyon jól működnek együtt.
Harry – megmaradt a Kis Túlélőnek, mégis felnőttebb volt, érettebb, különösen az tetszett benne, hogy a mondatai nagyon harrysek voltak.
Ginny – le kell szögezni: én utálom canon Ginnyt. Emiatt, hogy kapott tőled egy ilyen mentális elborulást, sokkal szimpatikusabb lett, számomra így tökéletes volt ez a kis... csaj. És igen, lazán el tudom róla képzelni ezt a megrögzöttséget. Ésköszönömhogymeghaltavégén.
„A többiek” – nekem ők is tetszettek, rendben voltak, annak pedig külön örültem, hogy Bill is feltűnt, mert hát a fangirl az fangirl marad, ha esik, ha fúj.

3. Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/9,5 pont
– Nos, a sokat emlegetett cselekmény... Első olvasatra nekem is az jött le, hogy Harryék voltak a ludasak Ginny láb-alól-való-eltétele-ügyben, azonban, amikor másodszorra is elővettem, akkor már megmozdult bennem, hogy mégsem annyira fekete az a fekete, és fehér az a fehér. (Ezt elsőre leírtam úgy, hogy „mégsem annyira fekete az a fehér”. -.-”) Igaz, nem derült ki ténylegesen, hogy mi történt valójában, hanem hagytál egy elég erős balladai homályt (talán egy pár árnyalattal erősebbet is, mint kellett volna).
Az alapötleted azért tetszik nagyon, mert rettentően valóságos, és azért is, mert imádom a pszichiátriával kapcsolatos dolgokat. Ginny tévképzetei változatosak voltak, és az ő rögeszmés agyával tényleg elképzelhető, hogy ilyeneket vizionált magának.
A lényeg, hogy nagyon örülök a lezárásnak, és megmondom teljesen őszintén, engem bizony nem igazán érdekelt, hogy Harry vagy Charlie volt-e a bűnös, vagy esetleg Ginny végzett magával, szimplán elégedett voltam a ténnyel, hogy eltávozott. Rot in peace, bitch...

4. Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/10 pont
– Minimális, szösznyi baki akadt, de Neked is azt tudom mondani, hogy annyira olvasmányos, meggyőző, érett, igényes a stílusod, hogy ez nem zavart. Hihetően írsz, el tudom képzelni, hogy amit mesélsz, az megtörténik, nem érzem azt, hogy egy „összefércelt” valamit olvasok, hanem egyben van az egész. A képzelet/valóság nagyon szépen elvált egymástól.
Ami pedig külön tetszett, hogy feszültséget tudtál kelteni a soraiddal, nem kifejezetten a sztori miatt, hanem a fogalmazás vagy nem tudom, de... de valami extra volt benne, az tuti. Az a bizonyos X.

5. Összességében mennyire tetszett a történet? 10/10 pont
– Állítólag érzékenyebb típus vagyok, de be kell vallanom, hogy Te is elérted, hogy eleredjenek a könnyeim – nem, nem örömömben, hogy Ginny távozott az élők sorából, és nem is részvétből, sajnálatból. Az egész, összeállt, tragikus volt, és belegondolni volt elborzasztó, hogy egy letűnt gonosztevő eszközei miatt így szétszakadt egy család – és lássuk be, ez nem csak fikció, valóságos volt a sztori, amit potterizáltál.
Nagyon tetszett, mert igényes volt, érződött rajta, hogy nem csak odavágtad, hanem foglalkoztál vele, nem pedig az utolsó pillanatban lihegted össze. A sztori maga pedig nagyszerű volt, tényleg, engem teljesen lenyűgöztél vele, darksága ellenére öröm volt olvasni. Elő fogom még venni párszor, mert eddig akármennyiszer elolvastam, a hatása alá tudtam kerülni. Kicsit az a bizonyos „Tipca – Fehér”-jelenség jött elő, hogy lefagytam az első elolvasása után, kellett jó néhány perc, amíg sikerült magamban helyre tenni a dolgokat. Gratulálok hozzá, lenyűgöztél!

Tánc a Weasleykkel

Kykyke:
Téma/kulcs: Nos, három kulcsod volt, ám számomra kettő teljesült maradéktalanul. A zenekulcsot nem éreztem túl intenzíven. Számomra a dal egy kerek történetet szimbolizál, ami feszültségekkel és meglepetésekkel teli. Egyik pillanatban izzik, forr, tombol, a másikban csendesen szunnyadozik, hogy a következőben újra lángoljon. Ezt a történetnél nem éreztem; egysíkú és zökkenőmentes volt – ez viszont nem baj, sőt! Minden mást szuperül alkalmaztál, tehát nincs semmilyen gond. Az „esküvő” maradéktalanul jelen volt, izgalmas kis esemény volt, rettentően vágytam én is közéjük. :) Az idézeted is tökéletesen, talán még annál is jobban beleillett a műbe; mintha csak Draco maga mondta volna. :)
Ami a témát illeti: teljesen a Spring csapathoz méltó történettel álltál elő, vidám, boldog, fesztelen; élmény volt elveszni a soraid között. :) Szóval és tettel mindent egybevéve nagyon ügyesen lavíroztál.
Pontszám: 9 pont.

Karakterhűség: Őszinte leszek, számomra Ron és Draco is OOC volt. Ám mégsem éreztem ezt problémának, zavarni sem zavart, hiszen ennek ellenére élveztem az egészet. Mégis: Draco túl könnyen megbarátkozott a másságával… Hiányzott valami. Akár egy apró méltatlankodás, hogy márpedig ő nem tudja magát elképzelni egy férfivel, annak ellenére sem, hogy milyen jól érezte magát Ronnal; esetleg másik megközelítés, hogy megjegyzi, már évek óta sejti, hogy a saját neméhez vonzódik… Bármi. Ronnál ez nem gond, hiszen Draco szemszögében voltunk. Egyetlen karaktered lett nekem kicsit túl kedves, mégpedig Molly. Valahogy tőle kicsit több szigort és kimértséget vártam. Tudjuk, hogy végtelenül kedves és jóindulatú, de igenis megvan benne az erősség, határozottság, ami férjéből hiányzik. Mindig is keménykezűen bánt a gyerekekkel, legyen az sajátja vagy nem az (lásd: Harry, Hermione), és most is azt vártam volna, hogy ugyan el- és befogadó, de azért kicsit kétkedő – ami akár a végére megváltozhatott volna, a lényeg, hogy számomra ez nem Molly Weasley volt.
A többiek zseniálisak voltak. Bill egészen elképesztő lett a táncnál, amikor azt mondja, ő nem Mr Weasley, az az apja, ő csupán Bill. Charlie is nagyon tetszett, Ginny is (na, kb. hasonlónak képzeltem volna Mollyt is), meg persze a gyerkőcök is. :)
Pontszám: 9 pont (Molly miatt… Őt valahogy nem sikerült megfognod.)

Cselekmény: Egy nagyon összeszedett kis szösszenet volt, jól megtervezett és kivitelezett írás, minden a helyén volt (a fenti apróságok, amiket megjegyeztem nem befolyásolták a cselekményt). A kulcsok sem erőltetettnek hatottak, a cselekményedre nem lettek befolyással. Látszik, hogy a kulcsok köré építettél, és nem próbáltad beleerőltetni őket egy már meglévő történetedbe. Nagyszerű és igényes munka.
Pontszám: 10 pont

Stílus/helyesírás: Egy-két elvétett hibát azért találtam, de 17 oldalnál ez tökéletesen belefér. Főleg tekintve, hogy nincs teljesen hibátlan alkotás. :) Jó stílusod van, könnyed és gördülékeny, nem használsz „nehéz” szavakat, amik nem illenek a történetbe, minden mondatod a helyén volt, teljes mértékig olvasatta magát; nem hiába, negyed óra alatt elolvastalak. :)
Pontszám: 10 pont

Összességében: Úgy gondoltam, ide fejtem ki azokat a részeket, amik szabályosan megnevetettek. :) Nem vagyok az a típus, aki bármin tud nevetni, nagyon kevesen érik el nálam, neked sikerült, amihez külön gratulálok! :) Íme ezek voltak azok:
Charlie-Draco bemutatkozása nagyon mulatságos lett, ahogy Draco kimondta Charlie nevét, aki cukin úgy tett, mintha nem ismerné Dracót. Imádtam ezt a kis apróságot. Charlie egyébként végtelenül pozitív és sugárzó személyiség lett nálad, ezt pedig imádtam.
Aztán ott volt Rose, ahogy a Mókahármassal alkottak: „Te leszel az új anyukám.” xD Kéééész! Szenzációs húzás volt! :D
Végül, ami kifejezetten tetszett, az Draco reakciója az esküvőn: „…és Draco elmorzsolt egy könnycseppet, mikor senki nem látta. Hiába, öregszem - rótta meg magát;…” Tüneményes, teljesen beleillett a képbe, nagyon megfogott. :)
Mindent egybevéve, nagyon tetszett a novella. Tudni kell rólam, hogy nem rajongok a slashért, sem a nem Rowling-hű párosításért, de te – annak ellenére, hogy azért vannak bennem még kérdőjelek, érzek hiányosságokat, de fentebb már kifejtettem őket – elhitetted velem, hogy ezek ketten egymásba zúghattak. Tetszett a vidámsága, a bájossága, egyszerűen jó volt olvasni. Köszönöm neked!
Pontszám: 10 pont

Clarey:
1. A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/10 pont
– Azt hiszem, annak ellenére, hogy Draco volt a főszereplőd, nagyon szépen felsorakoztattál mindenkit, jól megjelentek a családtagok. A Spring csapatba pedig tökéletesen illet ez a novella, az ő fluffos, cuki, happy endes valójával.
Lássuk a kulcsokat: azt hiszem, az esküvő nem szorul különösebb magyarázatra, az idézet pedig különösen jól passzolt, örülök, hogy elkérted hozzá, mert szépen beleépítetted.
És a zene. Ez nem túl nagy titok, Neked volt a legnehezebb dolgod velem, mert Te kaptad a kedvenc számomat, emiatt toronymagas elvárásaim voltak Veled szemben. Nos... fogadd őszinte és szívből jövő gratulációmat, mert bizony: megugrottad azt a bizonyos lécet, és még csak be sem remegett.
Azt szeretem ebben a számban, hogy lélekemelő, akármilyen rossz passzból ki tud rángatni, olyan íve van, amitől az utolsó kis sejtecském is megborzong. A történetednek ugyan ez az íve volt, ugyan úgy építetted fel, és a végén ugyan azt éreztem, mint a szám végén – és direkt nem hallgattam mellé, hogy ne zavarjon be, ne legyek miatta elfogult. 110%-on teljesítetted, és szeretném Neked megköszönni, hogy megmaradhatott a szám a kedvencemnek, és nem társult hozzá egy negatív élmény. Felmelegítetted a mellkasom a novellával, hihetetlen vagy. <3 data-blogger-escaped-b="">2. Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/9 pont
– Hmm-hmm, nehéz ügy, nagyon-nagyon nehéz ügy. Nekem a Weasleyk tetszettek, szerintem jól hoztad vissza az egész család összetartását, jellemzőiket, mindenkinek megvolt a saját kis személyisége, kaptak Tőled apró pluszokat a rowlingihoz képest, de évek teltek el a könyvek óta nálad, és változhattak, ez a változás pedig hihető volt.
Draco ooc volt, ezt le kell szögezni, DE – és itt van ez a bizonyos „de”, ami miatt tőlem igen magas pontot kapsz itt (is) – működött. Rengeteg idő eltelt a canon sztori óta, Draco már a történet végén is megjavulni látszott, és számomra elfogadható volt ez a pálfordulás. Mert miért lenne rosszabb ez, mint egy dramione – a canon-páros ugyanaz, csak az oldala más. ;)
Illetve – ezt ide írom, bár nem ide tartozik – volt egy karakter-átnevezésed: Teddy becsapós, ő Edward, nem pedig Theodore, ezt majd korrigáld. ;)

3. Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/10 pont
– Szerintem tökéletes, volt eleje (+ visszatekintés), közepe, vége, olyan lezárással, aminél nem csaptad be magad mögött az ajtót, hogy itt most ennyi volt, helló, hanem ott maradt az a résnyi lehetőség, hogy kövessük őket tovább. (Kövessük!!)
Amit itt szeretnék kiemelni, hogy az egész sztori különösen bájos volt, a cselekmény maga is egy tányér fagyinak tűnt, de nem a triplacsokis-cukorsokkos Magnum fajtából, hanem egy jóféle, igényes Häagen-Dazs, ami pont annyira édes, amennyire kell, és kiváló alapanyagokból készült, odafigyeléssel – nem lett gejl, csak cuki. Mit mondjak: It's so fluuuuffyy, i'm gonna dieeeee! *-*
A kedvenc részeimet már Kyky is kiemelte, azokkal teljesen egyetértek, még a baglyos-beszélgetős az, ami haláli lett, imádtam a kis tollas személyiségüket. 'Ͼ̬Ͽ'

4. Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/10 pont
– Itt-ott maradt benne apró hiba, elírás, de ez a legjobbakkal is előfordul. ;) Viszont a stílusod, az valami hihetetlenül klassz! Nagyon jól bánsz a szavakkal, jól közvetíted az érzelmeket, kellő mennyiségben csempészel bele humort, és élvezet olvasni a soraidat, olvasmányos, leköt, magával ránt. Nagyon tetszettek a leíró részeid, képszerűek, megelevenedett előttem, amit olvastam, ott voltam én is az esküvőn, illetve külön jó volt, hogy a szereplők beszédstílusa is eltért egymástól. Ügyes vagy, elfeledtetted velem a gonosz-kritikusmanó énemet.

5. Összességében mennyire tetszett a történet? 10/10 pont
– Ó, hát én ezt imádtam, az első betűtől az utolsóig. Nem vagyok oda a fluffokért, kifejezetten jobban húz a szívem az angstebb, komorabb dolgok felé, ez mégis, annyira jólesett, annyira boldog voltam az olvasása után. Nem egyszer és nem kétszer olvastam azóta újra, mert olyan, mintha egy forró, mézes, epres teát inna a lelkem, felmelegít, és teljesen elvarázsol. És hát... az őszinte kritikához hozzátartozik: bizony-bizony megsirattál Te is – de ezek boldogság-könnyek voltak, mosolyogtam közben. :')
Nem sok dracont olvastam eddig, de esküszöm, úgy érzem, hogy ez a kategória csúcsa... Nnnyááá, teljesen be vagyok tőle zsongva, akarok még-még-még, sokat-sokat-sokat ebből, a levelezéseikből, az osztálytalálkozóról, Róluk! *-* Kérlek, ha van rá időd, energiád, kedved (affinitásod), vedd elő újra, és írj hozzá kiegészítő novellákat.

Amitől vörös lett a Weasleyk haja

Kykyke:
Téma/kulcs: Teljes mértékig hű maradtál a spring csapathoz, egy fesztelen, boldog, derűs történetet kerekítettél nekünk, átszőve csupaszív, tanulságos mesékkel. Engem levettél a lábamról. :)
A kulcsaid egyike a karácsony ünnepe volt, amit úgy érzem, sikeresen megjelenítettél. Tetszett, hogy nem konkrétan egy karácsonyt mutatsz be, hanem a készülődést, ez izgalmassá tette – hiszen én is azt imádom ilyenkor a legjobban, amikor még csak várunk. :)
A dalkulcsot én nem annyira éreztem jelentősnek; számomra ez a dal szerelmes, emellett viszont higgadt, nyugodt dallam, ami viszont illett a történethez.
Az idézet pedig szerintem beleillett a történet egészébe; abba, hogy fabulákban regélik el a Weasley család „kialakulását”, legyen az igaz vagy hamis. :)
Külön dicséret, hogy ilyen sok Weasleyvel írtál, hogy ennyire W-központú lett a novella. Egy ilyen nevezetű kihíváson ez külön öröm. :)
Pontszám: 10 pont.

Karakterhűség: Részemről a karaktereiddel elégedett vagyok. :) Mindenki hűen adta magát, főként Percy tetszett, őt valahogy mindig ilyennek képzeltem. :) Charlie nekem kicsit furcsa volt, de vele viszont szabadon dolgozhattál, hisz őt sosem ismertük meg. A gyerekek kellően voltak gyerekesek, Luciusék is hűen adták magukat, tehát megérdemled a maximális pontszámot. :)
Pontszám: 10 pont.

Cselekmény: Már fentebb is írtam, hogy levettél a lábamról, most újra: engem megvettél, de nagyon. :) Nagyon ötletes és kreatív alapod volt, és örülök neki, hogy sikerült is végigvinned tisztességesen. A mesés részekért rajongtam, nagyon tetszettek. Az is, hogy még kölykök voltak Harryék… Valahogy az ő gyerekkorukról ritkán olvasunk, hiszen azt nagyrészt ismerjük a könyvekből… Talán pont ezért fogott meg az izgalmas elgondolás, hogy mi van, ha nem második évük elején találkoznak, hanem már az első év karácsonyán. Simán elhittem, hogy ez így zajlott. :)
Pontszám: 10 pont.

Stílus/helyesírás: Egy-két elvétett hibát azért találtam, ráadásul pont az elején bennmaradt egy bétai megjegyzés is, tehát azért kicsit nem ártott volna még figyelmesebben átolvasni, átnézni. Tudod, egy nagyszerű történetből ki tud zökkenteni egy-egy aprócska baki is, nálad pedig ez elő-előfordult sajnos. Főleg a szórendekkel gyűlt meg a bajod, ami néha nagyon cifrára sikeredett.
Ettől függetlenül élveztem az olvasást.
Pontszám: 8 pont.

Összességében: Először is gratulálni szeretnék neked a műhöz, örülök, hogy olvashattam, és kicsit kiszakadhattam a mindennapokból. Jólesett elveszni a soraid között, beleveszni a mesébe, és csak élvezni a Weasleyket. Jól felépítetted a nagyszerű ötletedet… Tetszett a szeplős-tinta hasonlat. Főleg Percy „meséje” ragadott meg, nem is tudom megmondani, miért. Talán mert nagyon jól eltaláltad a karakterét és a háttértörténetét. Az is nagyon aranyos volt, hogy a mesékben szereplő nevek mennyire hasonlítottak az eredeti szereplők neveire, te kis hamis! :) Floránál esett le amúgy. :)
Mindent egybevéve, nem is adhatnék kevesebbet, mint a maximális pontszám. :)
Pontszám: 10 pont.

Clarey:
1. A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/10 pont
– Azt hiszem, a kihívás témáját igen jól elkaptad, igazán weasley (melléknévként) lett a novellád. A csapathoz szintén jól passzolt, ilyen egy boldog karácsony, családias, nem kirakatba való, a maga hibáival együtt is tökéletes.
Örülök, hogy elkérted az idézetet, mert nagyon jól elkaptad a lényegét, valamint a zene is jó aláfestést nyújtott a történethez, mesei volt, kiválóan oldottad meg a feladatot.
Sőt, a számot sikerült velem megszerettetni, mert előtte annyira nem rajongtam érte, de most jó érzés tölt el, ha hallom, kellett hozzá egy plusz pozitív élmény, köszönöm.

2. Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/9 pont
– Igen, azt hiszem, hogy jól elkaptad a lényegüket, főleg Molly volt az, akinek igazán tetszett a karaktere, és a háttér, amit adtál neki, nohát! Ilyenkor sajnáltam kicsit, hogy soron követhettem a sztori alakulását a fórumon, mert nem értek meglepetések, de még így is tündéri volt, ahogy szorgoskodott mindenki előéletében.
Egy picit az előéletekről – ezt sajnáltam hangyányit, hogy mindenkinek a negatív tulajdonságai lettek kiemelve, persze szükséges volt a tanmesékhez, csak... Csak rá kellett jönnöm, hogy a kedvenc családom is hemzseg a hibáktól. :D Kicsit olyan volt, mint amikor rádöbbentem, hogy a kedvelt színésznőim rommá vannak plasztikázva: ők sem tökéletesek.

3. Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/9 pont
– Hűha, a cselekmény szerintem egy hangyányit túl kidolgozott volt, ettől függetlenül nagyon élveztem. Hihetetlenül jó volt az alapötlet, és aranyosak voltak a külön-külön helytálló mesék is. Az is tetszett, hogy ezzel párhuzamosan haladt az eredeti történet, és nem éreztem azt, hogy a legendák kilógnak a cselekményből, jól passzoltak az éppen zajló eseményhez, ügyesen kitaláltad.

4. Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/9 pont
– Egy-két elírás maradt benne, de ez előfordul. Néha kicsit trükkös volt a szórend, de valahogy a fogalmazásmód elvette a zavaró hibák élét. A stílusod jól passzolt a történethez, ugyanolyan mesés volt, mint a cselekmény, szívesen felolvasnám kisebb korú rokonaimnak, mert biztos nagyon tetszene nekik.
Az pedig, hogy ilyen igényesen és precízen megszerkesztetted, külön öröm volt nekem, mert kínosan tudok ügyelni az ilyen esztétikai apróságokra.

5. Összességében mennyire tetszett a történet? 10/9,5 pont
– Varázslatos volt, igazi karácsonyi-Weasley hangulatot teremtettél vele, pont olyan volt, mint az egyik óhajom a Kívánság Üstön, így köszönöm Neked, hogy tulajdonképpen plusz egy történettel gazdagabb lettem a triómból.
Nagyon tetszett az alapötleted, és jól is nyúltál hozzá, lekötött, nem éreztem azt olvasás közben, hogy „Te-jó-ég-még-ötezer-szó...”. Olvasatta magát, és sutty, azt vettem észre, hgy vége is lett.

Csendes éj

Kykyke:
Először is szeretnék gratulálni, hogy ilyen gyorsan, az utolsó pillanatban is meg tudtál írni egy ilyen zseniális póttörténetet. Az, hogy más az eredetit sem volt képes összedobni, igencsak elszomorító; viszont a tény, hogy vannak még hozzád hasonlóan lelkiismeretes és szorgalmas emberek, igazán jó érzéssel tölt el. :)

Téma/kulcs: A csapat az autumn, tehát ehhez mérten kellett írnod is, és úgy érzem, nagyon jól teljesítetted. Jelen volt a lappangó elkeseredettség, a néma kétségbeesés, ugyanakkor nem hagytál minket mély letargiába, adtál reményt és hitet, ami nagyon fontos. Engem megfogtál.
A kulcsod, mint karácsony szuperül szerepelt, ehhez nem is kell hozzáfűzni semmit, ragyogóan szőtted a borzalmakat a legszebb ünnepünk köré. A dalkulcsod is csodaszépen jelen volt, tehát fogadd hatalmas gratulációmat! Külön pluszpont nálam, hogy teljesen Weasley-központú lett a történet. :)
Pontszám: 10(+1) pont.

Karakterhűség: Mindegyik karaktered igazodott a Rowling által megjelenítettekhez. Külön kiemelném Mollyt, akit imádtam, nagyon megfogtad a jellemét. Az ikrek is hozták magukat, és persze Ginny is „élethű” lett, tetszett a lázadozása, mindent rendben találtam.
Pontszám: 10 pont.

Cselekmény: A karácsony az év legszebb ünnepe. Ám hogyan ünnepeljenek azok, akiket ilyen csapások értek? Hát így! A Weasleyk örök békessége és mérhetetlen kedvessége, összetartása… Lenyűgöző. Nem is tudom, mit írhatnék, mert nagyon tetszett a megható kis történet, ami szólt arról, hogy a bajban mekkora segítség a család, és hogy milyen fontos a szerelem és a hit…
Rengeteg szívfacsaró gondolatot írtál, de leginkább akkor hatódtam meg, amikor Harry ajándékai megjelentek a fa alatt… :’)
Pontszám: 10 pont.

Stílus/helyesírás: Egy-két furcsaságot találtam csupán, azt is főként az elején, mert igen hamar belevesztem a történetbe, nem tudtam a helyesírásodra figyelni – és nem is volt semmi kirívó, ami kizökkenthetett volna, tehát elégedett vagyok. A stílusod kiforrott, nem akarsz ránk erőltetni semmit, olvasatta magát a novella.
Pontszám: 10 pont.

Összességében: Mit írhatnék ide, amiért még nem dicsértelek halálra? :) Nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a végtelenül szívhez szóló szösszenetet a legkedvesebb varázslócsaládomról. Tökéletesen megfelelt a kihívás kritériumainak, mindamellett rettentő szórakoztató is volt (a szó szomorúbb értelmében :) ). Hatalmas gratuláció jár érte, és persze még egyszer: köszönöm!
Pontszám: 10 pont

Clarey:
1. A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/10 pont
– A kihívás témáját tökéletesen elkaptad, és a csapatod hangulata is átszőtte az egészet, igazán Autumn lett a sztori.
Az ünnep szépen helyet kapott, és sajnos be kellett látnom olvasás közben, hogy bizony, meg kell becsülni, ha az ember csak összeveszik a rokonokkal karácsonykor, mert vannak rosszabb lehetőségek is.
A zene pedig igazán, tényleg igazán jól passzolt, mind a hangulata, mind ugye a zongora feltüntetése.

2. Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/9 pont
– Igen-igen, nagyon jól elkaptad őket, tetszett a jellemük, talán Ginny esetében éreztem azt egy kicsit, hogy túl... lányos. Valahogy nem jön össze a kviddics és a zongora nálam, szerintem ő túl hebehurgya, hogy annyi fegyelem legyen benne, hogy (klasszikus) zenét tudjon tanulni. Ez az egy volt, ami zavart egy kicsit, de ettől függetlenül hitelesek voltak a karakterek.

3. Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/8 pont
– Hmmm, a cselekmény maga kidolgozott volt, semmi logikai buktatót nem éreztem benne, semmi elvarratlan szálat nem találtam, viszont nem is izgultam annyira, kicsit sablonos volt, egy nem-várt-fordulat jól jött volna, például, hogy Harry igenis meghal, és úgy találkoznak Ginnyvel. (Vagy Ginny hal meg... de ez persze csak az én mániám.)

4. Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/10 pont
– Néhol maradt benne hiba, viszont nagyon tetszett a stílusod, lebilincselő volt, és lekötött teljesen. Hiányoltam belőle kicsit több szenvedélyt, de valahogy... Nekem mégis passzolt ez a tárgyilagosság a zenéhez.

5. Összességében mennyire tetszett a történet? 10/9 pont
– Először is köszönöm, hogy bevállaltad a póttörténetet, és azt is igen színvonalasan megírtad, ráadásul határidő előtt adtad le. Ez külön becsülendő.
A történet maga tetszett, olyan letisztult volt, minden akció és meglepő fordulat nélkül, én továbbra is tartom magam hozzá, hogy esetleg meghalhatna valamelyikük a végén, de ez már csak az én perverzióm.


A Weasley Varázsvicc Vállalat első hivatalos megbízása

Kykyke:
Téma/kulcs: Nos, a téma, mint spring érezhető volt, bár hozzá kell tennem, hogy nem felhőtlenül; hisz az eléggé illúzióromboló, amikor a szereplőknek a legnagyobb félelmeikkel kell szembenézniük. A dalkulcsod is tetszett… Azt hiszem. A Halloween viszont maradéktalanul teljesítve lett.
Pontszám: 8 pont

Karakterhűség: Nem tetszettek a karakterek, egyiket sem találtam Rowling-hűnek, ami zavart. Ráadásul szerintem nagyon sok szereplőt próbáltál felsorakoztatni, így kicsit belevesztél az egészbe…
Pontszám: 7 pont

Cselekmény: Nos. Jelenleg próbálom felfogni, hogy konkrétan mit is akartál ebből kihozni. A cím arra utal, hogy az ikrek első megbízatását bemutatod. Ehhez viszont nem értem, mi a fenének kellett bele a Charlie&Harry szál? Te jó ég, hát jóformán fizikailag fájt ez az erőltetett szerelem… Egyáltalán nem volt hihető, ráadásul nem is sikerült jól megjeleníteni. ÉS FELESLEGES IS VOLT! – nem győzöm hangsúlyozni. Nagyon zavart – nem, nem amiatt, hogy anti-slasher vagyok, egyszerűen csak nem szeretem a feleslegesen rám erőltetett dolgokat. Maga a halloweeni ünnepség leírása tetszett. Még az ötlet is, hogy Fredék alkossanak, de ez az idióta szerelmi szál nagyon nem.
Pontszám: 5 pont

Stílus/helyesírás: Elég sok helyen találtam hibákat, elírásokat, noha éreztem, hogy a stílusod azért nem rossz, mégis hiányzott valami.
Pontszám: 6 pont

Összességében: Összességében nem nagyon nyűgözött le a történet, bár tisztában vagyok a záros határidővel, úgy vélem, ez nem mentség. Nem vettél meg, mindenesetre látszik, hogy sok munka és energia van benne, és az ötletes halloweeni csibészségekért megérte elolvasni.
Pontszám: 5 pont

Clarey:
1. A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/9 pont
– A kihívás és a csapat témája is jól el lett kapva, és én az idézetet is jónak találtam, hiszen Fred és George párosa hűen tükrözi az abban leírtakat.
Az ünnep... WoW, nagyon jó volt, igazán roxfortos és weasleys egyaránt, frappáns lett ez a kis ünnepség, sajnáltam, hogy nem kukkanthattam be több diák félelmébe, kicsit olyan volt, mint a mumusos óra, szívesen vettem volna egy Blaise-t, egy Pansyt, esetleg Lunát... De ez egy Weasley kihívás, nem lehetek telhetetlen. ^^
A zene bolondosságát inkább a vége felé érzékeltem, oda nagyon jól illett, az elején aztért csúszkált a dolog, de azért megvolt, és passzolt is a sztorihoz.

2. Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/8 pont
– Szerethetőek voltak mindannyian, de azért itt-ott volt egy kis kilengés, illetve nem voltak különösebben „élőek”, inkább csak úgy papíron léteztek, nem annyira töltötted fel őket élettel (mint ugye a „másikban”: szinte leléptek a monitoromról). Lehetett volna több gondolatot írni mögéjük, hogy mélyüljenek, de azt hiszem, itt érthetőek az okok, hogy miért ennyi lett. ;)

3. Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/9 pont
– Én nem éreztem hiányosnak, örültem, hogy benne volt a Harrlie, nagyon megszerettem ezt a shipet a közelmúltban. Az életkorok kicsit bajosak voltak – erre gondolhattUNK volna előbb is, de hát a mai világban... :P Igaz, ők pár évvel korábban járnak.
Az ünnepség leírása, kitalálása, megteremtése egyaránt kiváló volt, sajnáltam, hogy ilyen kis keveset kaptunk belőle, mert szívesen „részt vettem volna” bővebben is az eseményen.

4. Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/8 pont
– Khömm... elnézést kérek a bent maradt elírások miatt, ez az én bűnöm, ne haragudjatok. Azonban a stílusod (stílusotok) nekem továbbra is veszettül bejön, nagyon olvastatja magát, csak úgy falom a soraitokat, és semmi nem zökkent ki belőle. Van benne valami plusz báj, ami engem nagyon megfog.

5. Összességében mennyire tetszett a történet? 10/9 pont
– Először is köszönöm, hogy bevállaltad (bevállaltátok) a póttörténet megírását, ráadásul ilyen rekordgyorsasággal hoztátok össze, hihetetlenül klasszak voltatok, csajok! :)
Nekem nagyon tetszett, és mióta olvastam ezt a Charlie LLG-tanár ötletet, teljes extázisban vagyok, imádom Hagridot, szóval még meg kell magyaráznom valahogy, hogyan kerül Charlie véglegesen a posztra úgy, hogy ő ne károsuljon, de megihlettetek – fic-gyanús az ötlet. :D
Jól szórakoztam olvasás közben, örültem, hogy megszületett ez a történet!


Farkas és bárány

Kykyke:
Téma/kulcs: A csapatos az autumn volt, tehát valami szomorú, bús dolgot várt volna az ember lánya, te mégsem ilyet írtál. Sőt, én a történet egésze alatt csakis a végén éreztem egy kicsit több szomorúságot, amúgy viszont inkább volt vidám és bájos a novella. Főleg, amikor Ginny keltegeti a családot, hát az annyira tündéri és életszerű jelent lett, nagyon imádtam. A lényeg, hogy én összességében nem éreztem az autumn csoportra jellemzőket.
Ami a kulcsokat illeti, a dallal is vannak kételyeim, noha a maga feszültségét valamilyen szinten éreztem a műben is. (Nem tudom, miért, számomra ez a dal mindig olyan zord… )
A szilveszter-kulcs egyedi volt, de tetszett. Tetszett, ahogy az éjfélről gondolkodik Lily, és az is, amikor már visszaszámlálás van, de a feszültség izzik.
Mégis, összességében nem éreztem maradéktalannak a felhasználásokat.
Pontszám: 8 pont

Karakterhűség: Szerintem rendben voltak a karaktereid, főleg Harry és Ginny. Teddy és Lily ugye nem kiforrott egyéniségek Rowling utolsó HP könyvében, így velük könnyű dolgod volt, ennek ellenére azért mindenkinek van egy bizonyos elképzelése róluk, és úgy érzem, megütötted a mércét, nekem tetszettek.
Pontszám: 10 pont

Cselekmény: Bevallom, nekem kicsit kusza a történeted. Ez amúgy egyben a zsenialitását is jelenti, mégis, van bennem pár kérdőjel – nem csak a végével kapcsolatban –, és egy-két rész furcsán követi egymást – ennek ellenére nekem nagyon tetszett. Tetszett az egyedi stílus, ami a vidámságot és bizonytalanságot ábrázolta. Lily szimpatikus lett (kislányként imádni való), és Teddyt is megértem, hogy nehéz volt neki ezt az egészet feldolgoznia. (Bár, ha látnám, hogy a kiszemeltem szülei nem ellenkeznek, nem lennék akkora gondban… De mindegy is.) Az pedig külön tetszett, hogy Lilyt mindenki óvta a Roxfortban, ami természetessé vált a számára; tisztára hihető. :)
Pontszám: 10 pont.

Stílus/helyesírás: Mivel kértél cétázást, én az utána lévő verziót veszem figyelembe; bár, ha nem tenném, akkor sem lenne külön probléma, mert nagyon jó a helyesírásod, a stílusod is kiforrott, tetszett, hogy olvasatja magát a novella, nem akadoztam, nem álltam meg értelmezgetni dolgokat – kivéve a végén, de gondolom az direkt lett olyan –, egyszóval: tetszett. :)
Pontszám: 10 pont.

Összességében: Ezek után szerintem nem is kell hangsúlyoznom, hogy nagyon tetszett a műved, minden ellentét ellenére, amit fent leírtam, engem megvettél. Élveztem az olvasását, tetszett az új generáció (hiszen én imádom őket), szóval gratulálok neked! :)
Kiemelném az egyik kedvenc részemet, amin nevettem (ami nálam szokványos dolog!):
„…Ha bárki bántana, csak szólj a bátyáidnak. Vagy Neville-nek. Hagrid is
ott lesz. Rose és Hugo is segít bármiben. Írj levelet, és rögtön ott vagyok.” – Imádtam Harryt, annyira apás, annyira jó volt ez a részecske, jaaaj! :))))
Szóval gratulálok neked, és további sok sikert kívánok!
Pontszám: 10 pont

Clarey:
1. A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/8 pont
– Volt egy kis hiányérzetem a témával kapcsolatban, örültem volna, ha több Weasley is feltűnik – hangsúlyosabban, de így is megfelelő volt, hiszen LiLu is félig Weasley. A csapatnak megfeleltél, szerintem elég lehangoló ez a téma, amit elhoztál nekünk.
Az ünnep jól szerepelt, a zenénél volt egy kis hiányérzetem szintén, viszont a végéhez nagyon jól illett, ott végtelenül hatásos volt.
(A nem-megkapott idézetet pedig már megtárgyaltuk, kedves boszi! ;) )

2. Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/8 pont
– NexGennél mindig bajban vagyok ezzel, hiszen nincsen megadva, hogy milyenek is a jellemek, de érdekes felvetés, hogy LiLu ilyen lesz amiatt, hogy az apja „celeb”. Viszont nekem ez nem passzolt sem Harryhez, sem Ginnyhez (még akkor sem, ha neki is volt egy kamaszkora). Szerintem Harry nem tűrte volna, hogy a kislánya egy varázsvilág-r*banca, és helyreutasította volna, nem csak vállat vonogatott volna.
LiLu nekem kicsit Serena van der Woodsen szerű lett, csomószor bevillant S olvasás közben – nem tudom, ismered-e a Gossip Girl című sorozatot.
Teddy is egy új megközelítés, van róla egy kialakult képem, azonban itt megkedveltem – ő pedig Dan Humphrey volt, aki a sorozatban S párja.
Jó ship, tetszett... dolgoznék velük szívesen.

3. Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/9 pont
– A cselekmény nagyon jól fel volt építve, ki volt dolgozva, voltak hihető motivációk, odafigyeltél részletekre, de... És itt az a de. Szerintem a hangulat, a környezet, amit megteremtettél nehezen passzolna a varázsvilágba, egyszerűen nekem egy kicsit fandomidegen volt, amit olvastam, viszont történetileg meg nem tudok belekötni. Erős kettősség van bennem emiatt...
Ami igazán kellett bele, az a sejtelmes lezárás, az dobott rajta egy nagyon, és nekem nagyon tetszett.

4. Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/9 pont
– A helyesírás részre nem nagyon akarok/tudok mit mondani, mert ugye kihíváson belül lett bétázva, nem láttam benne túl sok hibát.
A stílusod az jó, olvasmányos, kiforrott, és itt is a vége tetszett a legjobban, azt olyan jól elkaptad. Az a fogalmazásmód nálam nagyon nyerő, szeretem ezt az sejtelmességet.

5. Összességében mennyire tetszett a történet? 10/8 pont
– Vegyesek az érzéseim, mert egyfelől nagyon megnyertél vele, mert imádtam a fent említett Gossip Girl című sorozatot, és ez a világ teljesen passzolt hozzá, azonban a Harry Potterbe annyira nem illett bele, és ez megzavart.
Még soha nem gondoltam bele, hogy LiLu lehet ilyen, pedig a körülményei megindokolnák, hogy Paris Hiltonként garázdálkodjon a varázsvilágban.
Érdekes a novella (és ezt most ne úgy értsd, hogy kertelek, hogy rossz, tényleg érdekes!), nem hagyott nyugodni, miután elolvastam, többször is megtettem, mielőtt megírtam a kritikát. Határozottan van benne valami plusz...


Sorsforduló(k)

Kykyke:
Téma/kulcs: A téma számomra nem vidám és fesztelen, örömteli és boldog, inkább általános és olyan… semmilyen volt. Talán a végén, Vicnél éreztem egy kis lelkesedést, bár ott meg talán túlzottat is, ha azt vesszük, hogy pálcát mindenképpen kapna, tehát nem tudom, miért örült ennyire nagyon… Sőt, majdhogynem meglepődött rajta. De ez inkább a cselekményhez tartozik, tehát visszakanyarodva: példának okáért a George-rész határozottan szomorú lett. Véleményem szerint nem sikerült jól megragadnod a hangulatot, ami a spring csapathoz illene.
Ami a kulcsokat illeti, a legjobban az születésnapot sikerült belevinned a történetedbe, ami talán még tetszett is.
A dalkulcsodat viszont nem éreztem a történetben. Lehet, hogy én vagyok ehhez analfabéta, nem tudom, de nekem hiányzott a keménység, ami azért a zene e formájára jellemző. Esetleg valami vadulás, nem is tudom…
Sok hiányérzetem van, ami mellett nem tudok csak úgy elsétálni.
Pontszám: 6 pont.

Karakterhűség: Nos. Véleményem szerint a karakterek kicsit le lettek butítva. Hogy ezt hogyan értem, majd a stílusnál bővebben kifejtem, hiszen ezzel van összefüggésben.
Számomra Arthur nem lett olyan, mint az az Arthur, akit megismertünk Rowling által. George talán tetszett, ő az, aki fel is húzza a pontszámot, de csakis a saját részénél, amikor megemlékezik Fredre.
Pontszám: 7 pont.

Cselekmény: Hiányzott a só a levesből. Vagy talán az összes fűszer? Nem is tudom, csak azt, hogy számomra ez nagyon kevés volt. Igazából az alapötlet, miszerint különböző Weasley családtagok által mutatsz be egy-egy születésnapot, nagyon kreatív, jól össze lehetne hozni belőle egy ütős ki novellát, te viszont valahol kisiklottál. Semmi extra dolog nem történik, igazándiból csak úgy zajlanak a semmilyen események, de ha holnap megkérdeznék tőlem, miről szólt a novella, nagy valószínűséggel igencsak törném a fejem. Egyedül George része tetszett, ahogy megemlékezik a születésnapjukon Fredre. Az hiteles lett, el tudom képzelni, hogy ez meg is történt. Az „Arthur előremegy a jövőbe” ötlet még csak-csak elmegy egy képzelgésben, de valahogy semmi izgalmasat nem találtam benne, csak vártam, hogy legyen már vége.
Talán még a Ron-rész tetszett egy kicsit, igen, az megint olyan, amit már majdnem el tudok képzelni a „való” HP-világban is, bár azért e résznél is akadtak problémák.
Összességében szerintem nem használtad ki az alapötleted lehetőségét. Kicsit úgy érzem – cáfolj meg, ha nem így van, de hát azért tudunk, amit tudunk, hogy nem hónapokat dolgoztál a művön –, hogy kitaláltad az ötletet, viszont idő híján valamit gyorsan összecsaptál nekünk.
Pontszám: 7 pont.

Stílus/helyesírás: Rettentő sok hibád van. Elírások és konkrét hibák is. Rengeteg, tényleg. :( Nagyon sok helyen nem értem a mondataidat, mert egy-két félmondat nem jól van leírva. (Pl.: „Ahogy kinyitottam a szemem, de hirtelen túl sok volt a fény, így inkább gyorsan ismét lehunytam.” Az „ahogy” kontra „de”? He?) Sok esetben hiányoznak plusz szavak, amivel érthető lenne a mondat.
Bevallom, első körben azt hittem, nekem le kell minden beérkezett történetet bétázni, tehát a tiédet is átnéztem bétaszemmel – ha esetleg igényt tartasz a cétázott verzióra, elküldöm a verseny után. Most viszont az alapján pontozok, amit küldtél.
Hanyag és kicsit trehány munkát adtál ki a kezeid közül, mert az látszik, hogy nem vagy buta, tudod, mi fán terem a helyesírás, viszont sok helyen olyan bakikat vétettél, ami nem megengedhető egy gyakorlott írónak, aki elvileg nem is egy személlyel bétáztatott. (Megjegyzem, olyan hibákat is felfedezni véltem, ami tipikusan akkor fordul elő, ha a béta jelöl valamit, amit te átírsz, viszont nem olvasod vissza az egész mondatot, így marad benne ragozási vagy egyéb hiba, ezáltal értelmetlenné téve az egészet.)
Persze nem tudhatom, nem ismerem a hozzáállásodat, de nem érzem azt a „mindent beleadok” mentalitást. :) A stílusod nekem kicsit kezdetleges. Rettentő sok létigét használsz, mintha nem lehetne helyettesíteni ezeket a szavakat mással… Pedig a magyar nyelv olyan sokszínű és sokrétű. Ez szintúgy igaz a cselekvést leíró szavakra. „Mondta, kérdezte, felelte…” stb.. Pedig olyan sok színes lehetőség lenne! Nem értem pl. azt sem, hogy miért van némely gondolat dőlten és idézőjelben IS! Az hagyján, hogy E/1-ben írsz, ergo egyik sem kellene, hiszen amúgy is a delikvens fejében járunk, de hogy te kettő megkülönböztetést is alkalmazol, az sok. Az idézőjel sehova sem kéne, elég lenne a dőlt, ha már úgy érzed, kell a jelzés.
Vicnél is előjön a stílusprobléma… Hogy is fogalmazzak? Hibáztál, mert „okos” szavakat/mondatokat adtál a szájába, viszont a viselkedése mégis butácska volt, így összességében zagyva hatást keltett. Teszem hozzá, hogy a francia-részt nem is értettem. Azt írod az egyik magyar válasza után, hogy „… - felelete automatikusan franciául.”. Ez nekem azt jelenti, hogy hiába magyarul írod, ők ettől még francia párbeszédet folytatnak. (Ezzel nincs is gond, hiszen elvileg mindenki angolul beszél náluk, mi mégis magyarul írunk.) Viszont a következő válaszát már te is franciául írtad… Most akkor hogy is van ez? Érted, mit akarod írni? A következetlenség hiba, itt pedig ezt éreztem.
Egyszóval: nem kevés kívánnivalót hagy maga után a novellád, amibe sajnálatos módon nem fektettél kellő mennyiségű időt. Ezt sajnálom, mert amúgy úgy érzem, ennél többet is ki tudnál magadból hozni, ha igazán akarnád.
Pontszám: 5 pont.


Összességében: Engem nem nyűgöztél le, nem vettél meg. Nem tudom, milyen volt a hozzáállásod, de én kicsit úgy érzem, összedobtál valamit, amolyan „essünk túl az egészen” elvvel letudtad, de nem igazán akartad az egészet. Végül is ez nem gond, ráadásul ez csak az én benyomásom, de ha egyszer ez érződik SZÁMOMRA, akkor ez van, eszerint értékelek. Igazából már mindent kifejtettem fentebb, így nem maradt más hátra, mint a pontozás, és hogy megköszönjem, hiszen bármennyire is elkapkodott, azért időt és energiát fektettél bele, tehát mindennek ellenére gratulálok!
Pontszám: 5. pont

Clarey:
1. A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/8 pont
– A téma azt hiszem, vitathatatlanul el volt találva, és a csapathoz is jól passzolt a novella könnyedsége, kivéve talán a George részt, de még abban is volt mosolyogtató.
Az ünnepet szépen körbejártad, különböző szemszögekből bemutatva, a zenének viszont leginkább a tagoltságát vettem észre, ami a különböző etapokban tűnt fel. A feldolgozás dinamikussága, pajkossága hiányzott egy kicsit – szerintem.

2. Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/8 pont
– Nos, a nagyon rowlingi elemek keveredtek a nagyon sajáttal, hullámoztak a jellemek, egyeseket kifejezetten jól eltaláltál, míg másoknál igencsak torzult az a személyiség. Hermione kifejezetten idealizált lett, ahol feltűnt, ő ennél sokkal kevésbé... Nem akarom ezt írni, de ezzel tudom a legjobban kifejezni marysue. Furcsa ez a kettősség, mert látszik, hogy ismered és szereted a szereplőid, viszont néha igazán elcsúszol velük, és ezt nem értem.

3. Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/7 pont
– Dolgoztál vele, sokat, de nem eleget. Nagyszerű volt az ötlet, hogy négy különböző születésnapot mutatsz be, de nem állt össze egy nagy egésszé, kellett volna valami, ami összeköti őket történetvezetésileg is, mert így kicsit lógnak a levegőben. Javaslom, hogy mindenképp szánj még erre rá pár napot, hogy javítgasd, bővítgesd, olvasd vissza, gondold át, mert tele van lehetőséggel, ne hagyd őket kihasználatlanul.

4. Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/7 pont
– Maradtak benne elírások, hibák, értelmetlen mondatok. A stílusod kicsit rapszodikus, azonban biztos vagyok benne, hogy ez a feszített tempó eredménye, amiben a mű született. Ettől függetlenül nem tudok szemet hunyni a hibák felett, mivel benne maradtak, és zavaróak voltak, nagyon. Nem mondom, hogy kiforratlan, ahogy írsz, de célszerűbb lett volna jobban kihasználni az alkotói szakaszt, mert meglátszik rajta a kapkodás, és emiatt sokat veszített az értékéből a történet.

5. Összességében mennyire tetszett a történet? 10/7 pont
– Az alapötlet és az alapötletek igazán jók voltak, nagyon tudtam volna őket szeretni, egyesével és egyben is, ha kicsit több időt szánsz rá, hiszen emiatt volt a majdnem két hónapos alkotói szakasz. Amiatt, hogy ilyen kapkodós lett, elvesztette a báját, az élvezhetőségét, és érződött rajta, hogy ebben sokkal több van, de nem lett kiengedve, megvalósítva. Így utólag mondva nem sokat ér, de profitálóbb lett volna, ha csúszol vele egy-két napot, és begyűjtöd a mínuszokat, mert pár ráfordított órával még jobbá tudtad volna tenni, és szankcióval együtt többet pontot zsebelhettél volna be vele.
Mindenképp nézzétek át még egyszer, javítsátok a hibákat, és te pedig bővítsd ki, ahol kell, legyen valami összekötő elem a részek között, hogy feltedd azt a pontot az i-re. ;)


Örökké együtt

Kykyke:
Téma/kulcs: Az autumn csapatban indultál, a történet mégsem lett szomorú úgy igazán, tekintve, hogy happy end a vége is… Nem fogtad meg a csapatod témáját.
Az egyik kulcsod a Halloween ünnepe volt, amit végtelenül egyszerűen vittél bele a történetbe. Semmi sem érződött belőle, kábé kétszer megjegyezted, hogy Halloween van, és így ennyi. Ez nem kulcsbeépítés, ez csak egy gyors letudása a kötelezőnek…
A dalkulcsod szintúgy nem illik a történet hangulatához; a zene feszült, vibráló, erős dal. A történetre viszont egyik sem igaz.
Pontszám: 5 pont

Karakterhűség: Mivel jelezted, hogy OOC karaktereid vannak, nem tudom, mit írjak ide… Kicsit haragszom, mert így marha egyszerű kivédeni az esetlegesen erre irányuló kritikákat, azzal a jelszóval, hogy „de én figyelmeztettelek”. Véleményem szerint egy kihíváson nem OOC karakterekkel kellene előállni; főleg nem egy olyan kihívásnál, ahol egy egész családot kell bemutatni. Akkor miért indulsz tulajdonképpen, ha nem a Weasleykkel akarsz dolgozni, hanem egy varázsvilágban élt, általad kreált családdal? Biztosan erre is vannak megfelelő kihívások. Ha nincs, segond, írjál a Merengőre.
Semelyik karaktered nem adta önmagát, egyik sem. Talán Kingsley egy aprót… De nem, ő sem. Túl sokat beszélt.
Pontszám: 3 pont (Szívem szerint 0 lenne, de nem vagyok szőrös szívű, értékelem azt, amikor valamelyik karaktered egy pillanatra magát hozta.)

Cselekmény: Egy nagyszerű alappal álltál elő, ami viszont túl nagy falat volt neked. Sajnos. Tényleg sajnálatos, mert amúgy nagyon jó, drámai, gondolatközpontú történetet ki lehetett volna hozni az alapból.
Rengeteg logikai hibád volt, amiket még most sem értek. Pl.: Miért kellett George-nak Ron és Herm elé hoppanálnia a Grimmauld térre? Különben meg miért volt ott Ron? Már nem az Odúban élt? Ezeket mind megjegyezhetted volna akár egy fél mondatban is. De az alapkérdés még mindig áll: miért kellett G a hoppanáláshoz?
Akkor: Hogyhogy életben volt Tonks és Lupin? – Nem lenne baj, ha ezt is megjegyezted volna a figyelmeztetésben, de így csak értelmetlen volt, amellett, hogy tökéletesen felesleges. Ugyanis ezen megjegyzésen kívül – hogy mindjárt megérkeznek ők is – semmi szerepük nem volt, még csak említés szinten sem! Minek kellett akkor megváltoztatni, hogy ők életben maradtak?
Aztán Fred. Te tényleg ilyennek ismerted meg az ikreket? Mártíroknak, akiknek saját magukon kívül senki sem fontos? Nem törődnek a családdal, a szeretteikkel, senkivel, csak, hogy ők együtt legyenek? Megjegyzem, az egész kapcsolatukat úgy ábrázoltad, mintha szerelmesek lennének egymásba. Még ez a „Gyere hozzám, George!” mondat is rásegített erre az érzetre. Nem is értelek, de komolyan. Egyszerűen nem tudom felfogni ép ésszel, hogy te tulajdonképpen mit is akartál kihozni ebből a sztoriból. Sem azt, hogy minden hibát direkt írtál, illetve, ennyire figyelmetlen vagy. Nem is tudom, melyik a rosszabb…
Egy történetet, főleg, amiben öngyilkosok lesznek, nem írhatsz meg úgy, hogy semmi tanulsága ne legyen! Mert ennek a novellának nem volt. George tulajdonképpen nem is szenvedett olyan nagyon, mint ahogyan azt te próbáltad előadni. A szülei imádták, mellette álltak, voltak barátai, csinálta a Vállalatot, még Kingsleyvel is kedélyesen elbeszélgetett… Miért is lett öngyilkos? Mert az nem magyarázat, hogy egy Frednek keresztelt undormány megjelent és zsarolva magához édesgette… Hogy George ilyen gyenge jellem legyen, számomra elképzelhetetlen.
Ahogyan az Epilógusban leírtak is, miszerint Molly is végezni akart magával… Egy tisztességes (márpedig feltételezem, egyetértünk, hogy Molly az) anya ilyet nem tesz. Nem tehet, ha ott van még 5 gyermeke, akiknek még szükségük van rá. Főleg nem Molly tenne ilyet, aki egy erős, határozott asszony, és lehet, hogy összeomlik, kiborul, bármi, de nem fog a halálba menekülni. Ami a leggyávább, legundorítóbb, legönzőbb cselekedet a világon. Te pedig úgy dobálóztál vele, mintha valami mulatság lenne…
Eh, komolyan kiakasztottál.
Egy történet nem attól lesz szomorú, hogy emberek halnak meg! Látod, neked még ezzel együtt sem sikerült elérned! NEM! Nem gyilkolászhatsz kedvedre azzal a jelszóval, hogy ettől lesz autumn a novella. Főleg, hogy ezzel együtt lett happy end, könyörgöm!
Ezeken túllépve rengeteget rizsáztál a semmiről. Sem Kingley élete nem lett volna lényeges, sem Ginnyé, tökéletesen fölöslegesen írtad bele, mert a történet főszálához, fő kérdéséhez (vagyis hogy George öngyi legyen-e vagy sem), egyik sem segített hozzá, egyik beszélgetésben sem volt szó erről vagy hasonlókról, hogy George levonhassa a konzekvenciát, tehát miért is kellett beleírni? (Mindamellett, hogy a csapat témájához egyik sem passzolt, hiszen mind vidám dolog.)
Pontszám: 3 pont. (Magam sem tudom, mire adok ennyit…)

Stílus/helyesírás: A helyesírásod nem vészesen rossz, viszont még így is maradtak eget rengető hibáid, amit észrevettél volna, ha minimum még egyszer átnézed a törit, hiszen még a word is jelezte pirossal. Pl.: „salálát”. Mindegy, mert ezen már a tökéletes helyesírás sem segített volna. A párbeszédek írása sem teljesen megy, talán egy átolvasás itt sem ártott volna. Sok helyen létigét használsz, pedig rengeteg módon lehetne ezeket helyettesíteni. A stílusod egyszerű, százból egy, semmilyen, ami talán jobb, mintha megpróbáltál volna nagyon irodalmi lenni.
Pontszám: 6 pont.

Összességében: Ezek után szerintem nem meglepő, ha közlöm: nem tetszett a novella. Nem tudom, mennyit dolgoztál vele, mert nem merem kijelenteni, hogy kakiltál rá nagy ívben, mégsem sikerült semmi jót összehoznod. A cselekménynél már leírtam a főbb problémáimat, nem is ecsetelném tovább, mindent elmondtam.
Mindennek ellenére gratulálok, mert legyen bármilyen egy novella, amire egy kevés időt is áldoztak, ahhoz illik gratulálni.
Pontszám: 3 pont. (Csak és kizárólag az alapötleted miatt.)


Clarey:
1. A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/10 pont
– Szerintem ezeket nagyon jól eltaláltad, a téma megfelelő volt, és a csapat hangulatát sikerült visszaadnod ezzel a komor sztorival. Az ünnepet jól beleszőtted, és az elkért idézet is passzolt a leírtakhoz.
A zene szerintem jól megfelelt hozzá, benne volt az a sejtelmesség, ami azt is jellemzi, és külön kiemelem, hogy azt a pár sor is jól beillesztetted a szövegéből a megfelelő helyre, illett oda nagyon, ráadásul a kedvenc soraim.

2. Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/6 pont
– Itt már nem voltam annyira elégedett, jellemidegen mondatokat adsz a karaktereid szájába, figyelj arra oda, hogy különböző stílusokban beszélnek az egyes szereplők, és arra is, hogy nekik mik a motivációik. Molly nem lenne öngyilkos, Molly Édesanya (így, nagy kezdőbetűvel), sokkal inkább koncentrálna a többi gyerekére, unokáira egy ilyen incidens után, nem hagyná cserben a családját azzal, hogy megfutamodik. Fred jellemtorzulását nem értettem teljesen, kitérhettél volna rá, hogy miért lett gonosz szellem, miért akarja, hogy az öccse meghaljon, és ne élvezhesse az életet.

3. Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/6 pont
– Az alapötleted zseniális, egyedülálló és újszerű, tele van potenciállal, de nem használtad ki őket, ráadásul rengeteg apróságot hagytál a sztoriban, ami bekezdéseken belül mondott ellent egymásnak. Ilyeneket ne csinálj, mert tönkrevágod vele az olvasási élményt, nézd át újra te is, egy elfogulatlan bétaolvasó is, és javítsd ezeket, mert nem érdemli meg a novella, hogy ilyen mostohán bánj vele.

4. Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/5 pont
– Sajnos rengeteg elírást, hibát, hibás mondatot hagytál benne, illetve a szóismétlésekkel is meggyűlt a bajod. Javaslok hozzá egy bétát, mert szükséges, hogy valaki átnézze. Félreértés ne essék, bétát nem a rossz író használ, hanem az okos, mert óhatatlan, hogy az ember a saját írásával fogva elfogult, nem szúrja ki az összes hibát, pláne úgy, hogy esetleg ezredszerre olvassa végig (bár itt ezt nem tartom valószínűnek), és átsiklik a szavak felett, mert betéve tudja, hogy mi van ott. Nem szabad így hagyni, mert veszít az értékéből.

5. Összességében mennyire tetszett a történet? 10/6,5 pont
– Az alapötlet miatt tűkön ülve vártam a sztoridat, és ahogy haladtam az olvasásban, úgy veszítettem a lelkesedésemből. Becsüld meg jobban ezt az írást, mert tele van potenciállal, javítsd, ahol szükséges, figyelj a nüansznyi részletekre, amiktől jobb, kidolgozottabb, érettebb lesz. És most magamat ismétlem, de bétáztasd! Nagyszerű az alapod, de valami szilárdabbat építs rá, mert ez így össze fog dőlni, és csak egy romhalmaz marad. Rengeteg tanácsot kaptál ezen a kihíváson a kritikákban, fogadd meg őket, hogy ütős lehessen a novella.


Ginny ajándéka

Kykyke:
Téma/kulcs: Tény és való, hogy vidám és örömteli hangulata volt a novellának, tengtünk-lengtünk, igazából semmi extra nem történik… Ami nem feltétlenül jó.
A kulcsod beépítése, mint szilveszter, végtelenül egyszerű volt, kicsit többre számítottam volna, vagy máshogyan…
A dalkulcsod… Nos, az nem kulcsbeépítés, hogy háromszor beleírod a címet.
Pontszám: 3 pont

Karakterhűség: A karaktereid elég OOC-k és furcsák voltak. Igazából senkit nem éreztem Rowling-hűnek… Kicsit úgy éreztem, le lettek butítva. Nem is tudom, mit írjak még… Hiányos. Ez is.
Pontszám: 5 pont

Cselekmény: Kérdésem a következő: hol van a cselekmény? :’D Nagyon kerestem, Merlin a tanúm, de nem találtam… Ahogyan írtam fentebb, nem történik semmi, csak úgy van ez az izé, OOC szereplőkkel, és még egy történet sincsen elmesélve. Mi ez az egész? Mit akartál kihozni belőle? Rengeteg minden hiányzik még ahhoz, hogy ez a valami értékelhető legyen.
Pontszám: 3 pont

Stílus/helyesírás: Nem fogok úgy pontozni, mintha nem tudnám, hogy Csibi mennyi energiát és időt fordított arra, hogy legalább nagyjából vállalható legyen ez a novella. Őszintén, de tényleg, becsülettel mondd meg, hogy mennyi időt fektettél ebbe az alkotásba, mert rettentő kíváncsi lennék. Nagyon sok helyen inkább érzem Csibit – akitől nem keveset olvastam, tehát ismerem a stílusát, a mondatszerkezeteit, a szóhasználatát –, mintsem téged. Mindent egybevéve, mivel valamit mégis csak írtál, kapsz érte pontot.
Pontszám: 5 pont

Összességében: Sok-sok gyakorlás, idő és energia befektetésre lenne szükséged ahhoz, hogy jó, de legalább író légy, és nem ez a nemtörődömség, egyik kihívásról jelentkezés a másikra, de közben nagyban tojsz rá hozzáállás, mert ezzel nem viszed előbbre. Nem támaszkodhatsz egy bétára, aki konkrétan helyetted írja meg a sztorit (aki így a saját dolgaival úszik miattad, hiszen bő két hónapod volt az alkotásra, gondolkodásra), nem veheted félvállról, ha igazán akarod, mert így másoknak okozol felesleges perceket. Mert a novella elolvasása után azt éreztem, hogy elment az életemből negyedóra a semmire. Nem gazdagodtam egy élménnyel, nem szereztem tapasztalatot, nem mosolyogtattál meg, sőt, ha két hét múlva megkérdeznék, mit írtál, nem is emlékeznék rá. Egyszerűen ezt így, ahogyan te csinálod, nem lehet. Ülj le, gondold végig, hogy akarsz-e írni, akarsz-e alkotni. Ha igen a válaszod, akkor vedd komolyan, kezdj el olvasni és írni, GYAKOROLNI – és nem kihívásokon indulni, mert ezek nem a gyakorlásra vannak. Tetézve azzal, hogy amúgy nem is foglalkozol a kihívással hónapokig. :D Nem, ez így nevetséges. Haragszom most kicsit rád – így ismeretlenül is, ami azért szerintem eléggé durva.
Próbálj meg kicsit érettebben, felnőttesebben gondolkodni, és átlátni, hogy egy-egy ilyen húzásoddal, kiknek ártasz.
Téged nem zavar, hogy rossz benyomása lesz rólad az embereknek? Hogy van egy nagyon komoly zsűri, aki mind jól szórakozik rajtad? Ez neked jó érzés?
Ha nem, akkor a fentieket tudom javasolni.
Sok sikert kívánok a továbbiakban!
Pontszám: 2 pont

Clarey:
1. A történet megfelelt-e a kihívás és az adott csapat témájának? Mennyire voltak hangsúlyosan beépítve a kulcsok? 10/6 pont
– A téma és a csapat jó volt, és még az ünnepet is megjelenítetted, azonban kitérnék a zenére. A kulcsos levélben is jeleztük, hogy azért küldtünk instrumental számokat, hogy a hangulatukat kapjuk vissza, nem pedig a címüket (ami ráadásul még évszámilag sem stimmel teljesen!). Szükséges lett volna, hogy írás közben folyamatosan hallgasd, és belevidd az érzéseket, amiket kivált... és ne csak a címét biggyeszd oda.

2. Karakterhűek voltak-e a szereplők? 10/6 pont
– Néha azok voltak, de nagyobb részt új karaktereket teremtettél. Próbálj az ő fejükkel gondolkozni, gyűjtsd ki a jellemző tulajdonságaikat, és figyelj arra, hogy ők mind más stílusban beszélnek. Ha új szereplőkkel szeretnél dolgozni, írj original sztorikat, de a HP karaktereit nem érdemes teljesen kiforgatni, jól vannak ők megírva, emiatt működnek. ;)

3. Kidolgozott volt-e a cselekmény? Maradtak benne logikai buktatók, elvarratlan szálak? 10/6 pont
– Egyáltalán nem volt kidolgozott, amiket felvetettél, azt vezetted gy ideig, aztán hagytad lógni a levegőben. Az álom nem vált el a sztoritól, célszerű lett volna megdönteni vagy valamivel jelölni, hogy ez bizony nem a valóság. Ne zsúfolj bele ennyi apró, egymástól független elemet, mert olyan lesz, mint egy puzzle, amit erőszakkal, hibásan tettek össze, és nagyjából sejteni lehet, hogy mi van a képen, de nem az igazi.

4. Megfelelő volt-e helyesírásilag a mű? Mennyire tetszett a stílus, forma, szerkezet? 10/6 pont
– Helyesírásilag rendben volt, azonban a stílusod még igen kiforratlan. Ha nem tudnám, hogy ki volt a bétád, azt hinném, hogy ezt egy hasadt személyiségű valaki írta, mert nagyon erősen elválik egymástól a két fogalmazásmód. Nagyon egyedi a hölgy írásmódja, ezer közül is fel lehet ismerni, ne hagyd benne egy az egyben a béta-javaslatokat, az csak egy útmutatás.
Nagyon kevés a leírásod, és sok a párbeszéd. Emlékszel még, hogy a Tüskevárban három oldalon keresztül csak a berekről van szó? És amikor a végére érsz, tudod, hogy hogy nézett ki az egész, magad előtt látod te is. Ezért kellenek bele a leíró részek, hogy át tudd adni az olvasónak, amit te elképzeltél.

5. Összességében mennyire tetszett a történet? 10/6 pont
– Voltak jó pillanatai, de nem nyertél meg vele. Kapkodtál, és nem fektettél bele annyi időt és energiát, amennyi támogatást kaptál hozzá. Korábban is sok építő kritikát kaptál a kihívásokon, ezeket érdemes értve átolvasni még egyszer, mielőtt a következő kihívásos történetedbe belevágsz. Ilyenkor nem a levegőbe beszélnek a véleményezők, hanem segíteni próbálnak, minden bántó szándék nélkül. Szerezz egy állandó bétát, és ne csak kihire írj, hanem kedvtelésből is, játssz a szereplőkkel, teremts nekik helyzeteket, hogy fejlődj – és olvass sokat, ne csak fanficet és kötelezőt, hanem szépirodalmat, szórakoztató irodalmat. Ha szeretnéd, írok neked egy listát akár könyvekből, akár ficekből, amitől bővül a szókincsed, a látóköröd, és azon felül még élvezetesek is.

Köszönjük a részvételt, és hogy megírtátok a történeteket!

Üdvözlettel,
Kykyke és 
Clarey, 
(aki Kritika Klub Tag – 
Megtalálsz minket a Merengő fórumán.)

Eredményhirdetés

(Egy kis közérdekű: Avaritia, Kykyke és Clarey véleményei holnap felkerülnek, nem maradtok nélküle, csak kicsit megcsúsztunk, de ezzel a poszttal (annyit) nem akartunk késni. ;) )

Az elmúlt hetek pontzáporai után ma estére díjesőt és tapsvihart jósoltak a meteorológusok.
Ha tovább kattintasz, részt vehetsz a díjátadó gálánkon, ahol kiderül, kik is értek el helyezést az I. Weasley Kihíváson, és nem utolsósorban felfedjük, melyik történetet ki követte el.

Az est házigazdája: Ron Weasley!



Dress code: White Tie/Dísztalár

Acedia kritikái


A tovább mögött megtalálhatóak a Lustaságtól kapott pontok.

Karácsony

*Kedves Versenyzők, Olvasók, Zsűritagok és erre tévedők!*


Weasley-család hangulatú, szeretetben, fogásokban, boldogságban gazdag, de veszekedésben, faeldőlésben és másnapban szegény(ebb) karácsonyt kívánunk Nektek!


És végül, de nem utolsó sorban a történet mára Csibitől származik, az alábbi kulcsok alapján:
- Malfoy kúria
- házimanó
- mézeskalács
Cím: Felnőtt beszéd - rákattintva már olvasható is! ;)




(Kérlek, nézzétek el nekem a mai napot, kisebb vis maior helyzet alakult ki itthon, de holnap már lesz újabb zsűri kritika, az eredményhirdetés ettől függetlenül nem fog csúszni!)

Még 1 nap...


Karácsony tizenkettedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenkét ugra-bugra úr,
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán, 
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska, 
három veréb-zenész, 
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán.



Utolsó pillanatos, utolsó kinyíló ablak. :)

Invidia kritikái



A tovább mögött megtalálhatóak az Irigységtől kapott pontok.

Még 2 nap...


"Karácsony tizenegyedik napja van,
köszönt és minden jót kíván
tizenegy táncos, tarka úrnő,
tíz tekergő kéményseprő,
kilenc kötényes kisleány,
nyolc nyúl a vadász oldalán, 
hét hattyú, tolla tiszta hó,
hat tyúkanyó,
öt szélkakaska,
négy nyafka macska, 
három veréb-zenész, 
két gerle és
egy csíz a csupasz körtefán."



A mai nap sem múlhat el adventozás nélkül.